Transzformátorok, tápegységek
A tápegység olyan készülék, amely az elektromos hálózat energiáját a rácsatlakoztatni kívánt eszköz által megkívánt jellegűre alakítja. Az elektromos készülékek különféle feszültséget és áramerősséget igényelnek. Az elektronikus áramkörökkel ellátott berendezésekhez általában egyenfeszültség is szükséges; amit célszerűbb a hálózati váltakozó feszültség átalakításával, mint például akkumulátorokból biztosítani.
Típusai
- Lineáris üzemű tápegység (Analóg-disszipatív)
- Kapcsolóüzemű tápegység (Nagyfrekvenciás, vagy D-osztályú)
Fajtái
- Stabilizált tápegység: A kimeneti oldalon a feszültség változás kiküszöbölés érdekében szabályzó elektronikát alkalmaznak, így a kimeneti feszültség állandó marad. Amennyiben a táplálandó készülék a feszültség ingadozásaira érzékeny, ilyen tápegységet célszerű alkalmazni.
- Stabilizálatlan tápegység: Szabályzó elektronikát nem tartalmaz, ezért a kimeneti feszültség a terhelés, és a bemeneti feszültség függvényében változik. Egyszerűbb felépítésű berendezésekhez használják.

Főbb részei
- Transzformátor
- Egyenirányító(k), vagy Graetz-híd
- Szűrő áramkör. A hálózati egyenirányítás okozta feszültségingadozást („brumm”) és az esetlegesen a hálózatból érkező magasabb frekvenciájú zavarjeleket küszöböli ki.
- Pufferkondenzátor (kis terhelőáramoknál)
- RC-szűrő (egy soros ellenállás és egy párhuzamosan kapcsolt kondenzátor)
- LC-szűrő (egy soros tekercs és egy párhuzamosan kapcsolt kondenzátor)
- Stabilizátor áramkör. A megkívánt kimeneti jellemzők szerint többféle lehet.
- Feszültség stabilizátoros
- Soros stabilizátor
- Párhuzamos stabilizátor
- Áram stabilizátoros
A tápegység rövidzárlat védelmére gyakran olvadóbiztosítékot; a túlterhelés ellen elektronikus zárlatvédelmet alkalmaznak.
